Az önrendelkezéshez való jog elsődlegesen azt jelenti, hogy a beteg szabadon eldöntheti, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, és az ellátás során mely beavatkozások elvégzéséhez járul hozzá, illetve melyeket utasítja vissza.

A betegnek joga van arra is, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben a folyamatokat befolyásoló módon részt vegyen. Az önrendelkezési jog érvényesülésének egyik alapvető biztosítéka, hogy minden egészségügyi beavatkozás esetén a beteg eldöntheti, hogy - kényszertől és fenyegetettségtől, esetleg megtévesztéstől mentesen - az orvos részéről kapott tájékoztatást követően az egészségügyi beavatkozáshoz a beleegyezést megadja-e vagy sem. Fontos tudni, hogy a beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. Az esetleges visszaélések megakadályozása érdekében a törvényhozó azt a koncepciót alakította ki, hogy ha a betegnek nem volt kellő alapja ahhoz, hogy az ellátást visszautasítsa, és ezzel esetlegesen kárt okoz, úgy az ebből eredő kárt köteles megtéríteni.

Az egészségügyi beavatkozás elvégzéséhez szükséges beleegyezését a beteg - a mindennapi élet által teremtett helyzeteket figyelembe véve - főszabályszerűen bármilyen formában megadhatja. Így rendelkezhet a beavatkozásról szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással is. Ugyanakkor a belsőleges beavatkozással járó ellátás elvégzéséhez a beteg írásbeli hozzájárulása szükséges, vagy ha erre a beteg állapotánál fogva nem képes, úgy két tanú együttes jelenlétében ezt más formában - szóban vagy ráutaló magatartással - is megteheti.

Az önrendelkezési jog fontos jogosítványa, hogy a beteg - amennyiben természetszerűleg cselekvőképes - megfelelő alaki szempontok figyelembevételével megtett nyilatkozattal megnevezheti azt a személyt, aki esetleges cselekvőképtelensége esetén helyette az egészségügyi beavatkozáshoz szükséges belelegyező nyilatkozatot megteszi. Ezt a nyilatkozatot már a l6. életévét betöltött kiskorú személy is megteheti.

A nyilatkozat formája lehet:

• közokirat (A közokiratot közjegyző vagy más hatóság készíti. Jelen esetben ilyen nyilatkozatot közjegyző készíthet.)
• teljes bizonyító erejű magánokirat (A nyilatkozattevő aláírását két tanú aláírásával hitelesíti. Lényeges szabály, hogy a tanúknak nem az okirat tartalmát, hanem az aláíró személy valódiságát kell bizonyítaniuk, ami természetesen feltételezi a nyilatkozatot tevő személy ismeretét a tanúk részéről.)
• írásképtelenség esetén két tanú együttes jelenlétében megtett szóbeli nyilatkozat. Természetesen ez esetben is szükséges a tanúk részéról a nyilatkozattevő személyes ismerete, és a nyilatkozat nyelvének értése.

Ha a fentiekben megjelölt feltétel érvényesül - tehát a beteg elveszti időközben cselekvőképességét - helyette és a nevében a megjelölt személy fog nyilatkozni. Azonban előfordulhat az is, hogy a beteg korábban nem jelölt meg olyan személyt, aki a nyilatkozatot helyette megtehetné. Ebben az esetben a törvény egy sorrendet állít fel, minek figyelembevételével a beteg hozzátartozói ezt a nyilatkozatot megtehetik. Ez a sorrendiség részben a rokonság vonalát követi, részben igyekszik bizonyos ésszerűségi és logikai szempontokat felállítani.

Ez a sorrend a törvény szellemében az alábbi:

l. a beteg törvényes képviselője (kiskorú esetében a szülő vagy gyám, a nagykorú, korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen beteg esetén a kijelölt gondnoka), ennek hiányában

2. a beteggel közös háztartásban élő, cselekvőképes

• házastársa vagy élettársa, ennek hiányában
• gyermeke, ennek hiányában
• szülője, ennek hiányában
• testvére, ennek hiányában
• nagyszülője, ennek hiányában
• unokája,

3. az előző pontban megjelölt hozzátartozó hiányában a beteggel közös háztartásban nem élő cselekvőképes

• gyermeke, ennek hiányában
• szülője, ennek hiányában
• testvére, ennek hiányában,
• nagyszülője, ennek hiányában
• unokája.

Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben felsorolt személyek beleegyező nyilatkozata kizárólag a belsőleges beavatkozásokra vonatkozhat, ezek közül is csak azokra, melyeket a kezelőorvos javasol.

Az önrendelkezési jog lényeges velejárója, hogy a beteg aktívan alakíthatja a kezelésével kapcsolatos döntéseket, mivel a beteg - illetve a helyette a nyilatkozattételre feljogosított személy - véleményét a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni.

A beteg önrendelkezési joga azonban nem korlátlan, abszolút jog. Ez azt jelenti, hogy vannak esetek, amikor nem kell a beleegyezést kérni a beavatkozások elvégzéséhez. Ez pedig akkor lehetséges, ha a beteg közvetlen életveszélyben van. Továbbá, ha a beavatkozás elmaradása mások életét, egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti - ide értve a 24. hetet betöltött méhmagzat életét.

A beteg az önrendelkezési jog keretén belül rendelkezhet halála esetére a holttestét érintő beavatkozásokról is. A beteg megtilthatja, hogy a holttestéből szervet vagy szövetet átültetés, valamint egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából

A törvény kiemelten kezeli a betegnek a kezelésével kapcsolatos dokumentáció megismerhetőségére vonatkozó jogát. Ez a betegjog összetett.

Azt jelenti, hogy a beteg jogosult tájékoztatást kapni:

• a betegségéről, kezeléséről,
• a rá vonatkozó adatokról,
• az egészségügyi dokumentációról (abba bele is tekinthet),
• a fekvőbeteg intézményből való távozásakor zárójelentést kapni,
• az adataival összefüggésben összefoglaló írásos orvosi véleményt is kérni.

Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az adatokkal a beteg rendelkezik.

A fentiekből következően az olyan adatszolgáltatás, ami az ellátó intézményre többletterhet ró - fénymásolás, írásos orvosi vélemény készítése -, annak költségeit a betegnek meg kell fizetnie.

Lényeges rendelkezés, hogy a beteg hibás vagy téves adatai korrigálását is kérheti az ellátó intézménytől, illetve kérheti a dokumentációban szereplő adatok kiegészítését.

A beteg értelemszerűen saját maga, korlátozás nélkül kérheti a dokumentációban szereplő adatok megismerésének lehetőségét, akár írásban, akár személyesen. Itt azonban meg kell jegyeznünk, ha a beteg dokumentációja egyidejűleg más természetes személy személyes adatait is tartalmazza, úgy a megismerhetőség esetén a személyes adatok védelméről szóló szabályokat mindenkor figyelembe kell venni. Ez azonban az adott betegnek a saját adatai megismerhetőségét nem befolyásolhatja.

A beteg más személyt meghatalmazhat arra, hogy adatait megismerje akár a kezelése ideje alatt, akár azt követően. A meghatalmazást írásban kell megadni, a kezelés alatti meghatalmazásra elegendő az egyszerű okirati forma. (Saját maga írja és írja alá, nem kell tanú, míg a kezelés utánira a teljes bizonyító erejű magánokirati forma szükséges.)

A beteg életében, illetve halálát követően a házastársa, egyenes ági rokona, testvére, valamint élettársa írásos kérelem alapján jogosult az egészségügyi adatok megismerésére, ha az egészségüket befolyásoló ok, illetve a személyes egészségügyi ellátásuk céljából ez szükséges, és az adatokra más módon következtetni nem tudnak.

A beteg halálát követően törvényes képviselője, hozzátartozója, egyenes ági rokona jogosult a halál okával, a gyógykezeléssel kapcsolatos orvosi dokumentációkba írásos kérelme alapján betekinteni, illetve saját költségére azokról másolatot kérni.

Az egészségügyi ellátás visszautasításának joga sokban hasonlít az önrendelkezési joghoz. Ugyanakkor a hétköznapokban is sokszor említik az ellátás visszautasításának jogát, de ez többnyire az eutanázia kérdése kapcsán kerül felszínre.

Az önrendelkezési jog kapcsán megismertek szerint e betegjog érvényesülésénél is egyik lényeges szempont, hogy a beteg az egészségügyi ellátást - szabad akaratából, kényszertől mentesen - visszautasíthatja. Látszólag a visszautasítás joga korlátlan, azonban e jogosultságra is jellemző, hogy nem abszolút értelemben véve kezelendő, korlátozása lehetséges törvényes keretek között arányosan, de lényeges tartalmát tekintve nem. A kivétel ebben az esetben is az, hogy nem utasítható vissza az egészségügyi ellátás, ha ezzel mások élete vagy testi épsége lenne veszélyeztetve. Nem utasítható vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás, ha a beteg várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.

A visszautasítás formái között a jogalkotó különbséget tesz, mivel elvileg bármilyen ellátás visszautasítható, de a visszautasítás formája különböző lehet. Amikor a beteg olyan ellátást utasít vissza, aminek elmaradása egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodást eredményezne, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében teheti meg.

Két fontos megjegyzés az ellátás visszautasításához. Az egyik az, hogy a beteg az elutasításról hozott döntését bármikor visszavonhatja alaki kötöttség nélkül, illetve az, ha a beteg vissza is utasítja az egészségügyi ellátást, úgy a szenvedéseinek és fájdalmának csökkentéséhez ezután is joga marad.

Az orvosi titoktartáshoz való jog szoros kapcsolatban áll az egészségügyi adatok megismerhetőségével, illetve általában a személyiség védelmével.

Az orvosi titok fogalma két összetevőből áll. Az egyik összetevő a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi adat, a másik a beteg személyes adatai.

A beteg titoktartáshoz való joga feltételezi egyrészt azt, hogy kezelőorvosa az orvosi titkot csak az arra jogosulttal közli, illetve azokat bizalmasan kezeli.

Ez a beteg szempontjából elsősorban azt jelenti, hogy a beteg meghatározhatja azt a személyt nyilatkozat formájában - alaki kötöttség nélkül -, akinek a betegségével, illetve a betegsége kimenetelévei kapcsolatban felvilágosítás adható, valamint azt, hogy kit zár ki ennek a lehetőségéből. A fekvőbeteg-gyógyintézetben elhelyezett beteg meghatározhatja azt is, hogy az elhelyezéséről, állapotáról kit értesítsen az intézet, illetve kit zár ki állapotának megismerhetőségéből. Ebben az esetben az intézet a megnevezett személyt köteles értesíteni a beteg állapotának jelentős változásáról.

Ez a jog a beteg számára lehetőséget biztosít arra is, hogy gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek a részvétele az ellátásban mindenképpen szükséges, illetve akiknek a jelenlétéhez a beteg hozzájárult, figyelemmel arra is, hogy a törvény másként nem rendelkezik.

Végezetül az orvosi titoktartáshoz való jog jelenti a betegnek azt a jogát, miszerint a vizsgálatára, kezelésére olyan körülmények között kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül mások ne hallják, ne lássák.

A gyakorlatban az orvosi titoktartáshoz való jog egyre több szerepet kap a hatóságok, többnyire bíróságok előtti eljárások előtt. Fontos tudni, hogy orvos a betegéről, annak betegségével kapcsolatban csak az orvosi titoktartás alóli felmentést követően adhat tájékoztatást. Vonatkozik ez a hatóság előtt tett tanúvallomásra is. Ez a titoktartás ma minden eljárási jogterületre érvényes